Mi a különbség aközött, ha elmondod a határaidat…
és aközött, ha valóban meg is mutatod őket vagy betartatod azokat
Határokról beszélni könnyű. Megtartani őket: művészet.
Miért nem elég, ha csak kimondod, hogy „nekem ez nem fér bele”? Mit jelent egyáltalán jól határt húzni?
Lélekemelő, egyben ébresztő írás azoknak, akik már nem akarnak többé magyarázkodni – csak megtanulni a határait meghúzni.
Kezdjük azzal, hogy biztosan találkoztál ezekkel a mondatokkal:
Bocsi, de ezt most nem tudom vállalni. Légyszíves ne csináld mert befejeztem. Nem szeretném, hogy így beszélj velem. Ez nekem túl sok most.
PL a munkatársad folyton kellemetlen helyzetbe hoz vagy alkalmatlan mindig amikor telefonál és te hiába szólsz, hogy hívjon maximum délutánig, direkt a határaid nem tisztelve este 10 után is felhív. Vagy a párod azért is csúnyán beszél veled, pedig te ezt ki nem állhatod igaz?
Ismerősek ezek igaz? Gondolom ki is tudnád további gondolatokkal egészíteni amiket hallottál már jó néhányszor vagy tapasztaltál.
Ok szóltunk és figyelmeztettünk. Megtettük. Kimondtuk. Higgadtan, határozottan, tudatosan.
Aztán néztünk szembe azzal, hogy a másik ugyanúgy tovább kellemetlenkedett. Majd bennünk felhangzott a kérdés: Mi értelme volt akkor az egésznek?
A határaid nem attól valódiak, hogy elmondod őket. Hanem attól, hogy következménye van, ha átlépik.
Sokan azt hiszik, a határhúzás annyi, mint jól megfogalmazni a saját igényeinket. Pedig a valódi határ az, amikor nem csak elmondod, hanem meg is mutatod, hogy hol van a vége – és mi történik, ha valaki nem tiszteli.
Képzeld el ezt:
Valaki újra meg újra elkésik. Te minden alkalommal szólsz: „Figyelj, ez így nekem nehéz, kérlek, legyél pontosabb.”
Ő mégsem változtat. Mert nem kell.
Megteheti, hiszen te mindig ott vagy. Mindig vársz. Mindig megbocsátasz.
És itt jön a fordulópont: A határaid ott kezdenek létezni, amikor egy nap már nem vársz tovább.
Nem haragszol és ez nem büntetés. Egyszerűen csak mész tovább nélküle.
Ez a különbség az elmondott és a megmutatott határ között:
- Az elmondott határ: szó.
- A megmutatott határ: tett.
És a tettben ott van önbecsülés. Ott van, hogy nem könyörögsz megértésért, figyelemért, tiszteletért.Hanem egyszerűen csak elkezded magad választani. Miért félünk határt húzni?
Mert félünk, hogy elveszítünk valakit. Félünk, hogy önzőnek tűnünk. Félünk, hogy egyedül maradunk. De néha pontosan erre van szükség, hogy ráébredj: minden elvesztés közelebb visz ahhoz, aki valójában vagy.
SoulGate Aranymondat:
„A határaid nem korlátok – hanem a méltóságod körvonalai.”
Egy kis gyakorlati segítség – hogyan húzz jól határt?
- Először magaddal tisztázd, hogy mi az, ami tényleg nem fér bele.
- Nyugodtan, de világosan kommunikáld.
- És a legfontosabb:
Tartsd meg a következményeket.
Ha valaki újra és újra átlépi – ne ott próbáld helyrehozni.
Akkor vagy erős, ha ott hagyod.
Végül: nem mindenki fogja szeretni az új határaidat.
De azok, akik tényleg szeretnek, tisztelni fogják őket.
És ez a különbség szeretet és ragaszkodás között.
A szeretet nem akar formálni – csak jelen van és szeretettel is lehet jól határt húzni.
Ha úgy érzed, túl sokáig nem húztál határt nem tudod, hogy kell jól határt húzni
vagy már nem tudod, hol vagy Te az életedben – itt az ideje visszatérni önmagadhoz.
A SoulGate ebben segít mert nem csak egy coaching. Hanem egy kapu.
Ahol visszakapod a tartásodat.
A belső nyugalmadat.
Itt nem magyarázkodsz többé – csak hazatérsz magadhoz.
Foglalj időpontot most az első SoulGate alkalomra – az első 30 perc ajándék.
Engedd, hogy egy biztonságos térben, megtartó vezetés mellett találj vissza a belső erődhöz.
