A belső erő művészete, amikor nemet mondasz arra, ami téged leépít.
Van az a pillanat, amikor valaki csak rád néz, mondjuk egy barátod és ennyit mond a buli közepén:
„Te ezt vetted fel? Más nem volt? Nem gondolod, hogy így jössz velem?!”
Te pedig hirtelen összehúzod magad belül, bár előtte még magabiztos voltál. Tetszett magadnak, amit viselsz. De most úgy érzed, talán tényleg túlzás. Talán nevetséges vagy. Talán igazuk van. Talán tényleg… túl sok vagy.
Aztán elindul benned valami: önkritika, szorongás, szégyen. Amit lehet észre sem veszel az első alkalmakkor, aztán szépen lassan hozzászoksz a beszólásokhoz.
Pedig nem történt más, csak egy szóval lecsúszott rólad a méltóság.
A tiszteletlenség nem mindig kiabál. Nem mindig ajtócsapkodás, nem mindig káromkodás. Néha csak ennyi: egy elejtett megjegyzés vagy egy félmosoly a mondat végén egy fintorral, de lehet egy vélemény, amit senki nem kért és bizony mégis mélyebbre megy, mint hinnéd.
Mi is valójában a tisztelet?
A tisztelet nem csak a „kérem” és „köszönöm”.
A tisztelet nem csupán bók, udvariasság vagy virágos és kedves üzenetek.
A valódi tisztelet azt jelenti:
– Észreveszlek, és jogot adok neked arra, hogy az legyél, aki vagy.
– Nem formállak át, nem kicsinyítlek le, nem beszélek rád.
– Megengedem neked a különbözőséget, a szabadságot, a döntéseket.
Amikor valaki tisztel, nem érzed magad kevesebbnek mellette.
Nem vonja kétségbe az értéked – akkor sem, ha mást gondol.
A tiszteletlenség rejtett formái – avagy hogyan veszíted el magad szép lassan mások szavai miatt.
Sok nővel és férfival dolgozom, akik évek alatt elvesztették az önbizalmukat – nem bántalmazás miatt, hanem rejtett tiszteletlenség miatt.
Olyan szituációkban, ahol ezek hangzottak el újra és újra:
„Belőled úgysem lesz semmi.”
- „Miért így nézel ki?”
- „Te ezt komolyan gondoltad?”
- „Már megint túl érzékeny vagy.”
- „Ne játszd meg magad.”
- „Jól van na, csak vicceltem.”
De ezek nem viccek. Hanem mikro-szúrások. És idővel megtanulsz kicsinek lenni.
A tiszteletlenség rejtett arcai gyakran ezek mögött bújnak meg:
- Önbizalomhiányból fakadó tiszteletlenség – A másik azért bánt, hogy ne érezze magát kevesebbnek.
- Manipulatív tiszteletlenség – Alattomos céllal hoz zavarba, hogy irányíthasson.
- Hierarchikus tiszteletlenség – Mert „nő vagy”, „fiatal vagy”, „nem értesz hozzá”.
- Érzelmi éretlenségből fakadó tiszteletlenség – Aki nem tudja szabályozni magát, téged sem tud megbecsülni.
- Passzív-agresszív tiszteletlenség – „Csak vicceltem”, de közben megszégyenít.
Öntisztelet ott kezdődik, ahol a másik hangja nem nyomja el a tiédet.
A belső erő művészete itt kezdődik: nem dőlsz be minden szónak.
Mert ha minden alkalommal, amikor valaki beszólt, egy kicsit halkabb lettél,
ha mindig, amikor kinevettek, lehajtottad a fejed,
ha már nem is tudod, hogy hol kezdődsz te, és hol ér véget mások véleménye –
akkor eljött az idő, hogy visszavedd a hangod.
SoulGate aranymondat:
„A tisztelet nem azt jelenti, hogy szeretnek. Azt jelenti, hogy nem próbálnak meg eltüntetni, vagy maguk arcára megváltoztatni. Vagyis Téged és a határaid tisztelik. Mindent ami Te VAGY.”
Ha magadra ismertél, ha úgy érzed, ezek a mondatok rólad szólnak,
és szeretnél végre úgy jelen lenni a világban, hogy nem kisebbnek érzed magad,
akkor várlak szeretettel a SoulGate egyéni alkalmain.
Itt megtanulod:
- hogyan védd meg magad bűntudat nélkül
- hogyan húzd meg a határaid
- és hogyan építsd újra az önbizalmad azok után, akik elvették
Foglalj időpontot most – és tanuld meg a belső erő művészetét. Olvasd el a határhúzásról írt blogom és kapj teljesebb képet.
